"Lélektől-léleknek "

A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a Szeretet. (Hamvas Béla)

 

 

 

teremtes.jpg

 

 

"A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti..."

 

"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit."

“Élvezd a jelenedet” – bármilyen hétköznapi is.
Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet – ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ “AKKOR” MOST VAN!

 

Abban a pillanatban, amikor szeretettel nézel a világra, minden megváltozik körülötted. Már nem idegesíteni fognak a dolgok, hanem megértéssel tekintesz mindenre. Megérted, hogy minden kialakulatlan, minden változik,semmi sem tökéletes.
Ahogyan változol úgy változik a világ körülötted,más szemlélet,más értékrend.
Emberek jönnek-mennek körülötted, ajtók zárulnak és nyílnak ki számodra, új utak, új lehetőségek jönnek eléd, melyekkel élhetsz vagy nem sem,de nem bölcs dolog a változás útjába állni.
A szeretet az egyetlen állandó, örök létforma, amely kimeríthetetlen erőt ad, akkor is segít, ha már elveszettnek, erőtlennek érzed magad.

Amiért ide érkeztünk a Földre, amit itt meg kell tanulnunk, a szeretet, az egyetlen megoldás az emberiség problémájára...

CS.K

 

 

Az emberi lét egyik legnagyobb és legvarázsosabb privilégiuma egy másik ember Lelkének ébredését segíteni...

 

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla

 

"Az ellenállás az egyik legalapvetőbb probléma, és ebből ered minden más probléma. Amint ellenállsz valaminek, bajban vagy.
Jézus azt mondja: “Ne szálljatok szembe a gonosszal.” Még a gonosszal sem szabad szembeszállni, mert az ellenállás az egyetlen gonosz, az egyetlen bűn. Amikor ellenállsz valaminek, az azt jelenti, hogy elválasztod magadat az egésztől. Megpróbálsz szigetté válni, elkülönülni, megosztott lenni. Elégedetlen vagy, elítélsz, azt mondod, ez nem helyes, ennek nem így kellene lennie. Az ellenállás azt jelenti, hogy az ítélkezés pozíciójába helyezkedsz."

 

"A lélek mindig tudja, hogyan gyógyíthatja magát. Az elmét kell lecsendesíteni, hogy meghalld a lélek hangját."

 

"Mások élhetnek megfakult életet, neked nem muszáj...Mások játszatnak kisded játékokat, kesereghetnek apróságok miatt, láthatják a világot színek nélkül is, neked nem muszáj... Mások dédelgethetik apró sérüléseiket, neked nem muszáj... Mások adhatják jövőjük kulcsát mások kezébe, neked nem muszáj."

 

 

Engedd, hogy minden ember úgy érezze: veled találkozni ajándék; hogy csupán ha veled van, az az áramlás, a fejlődés kezdete; néhány dal felcsendül a szívében, a virágok bontani kezdik szirmaikat...
És amikor egyedül vagy, akkor hát csendesedj el, és figyeld meg saját magad.

 

Amikor a tested minden sejtje annyira jelen van, hogy élettől vibrálónak érzed őket, és amikor az élet minden pillanatában megéled a Lét örömét, akkor mondhatod el, hogy megszabadultál az időtől.
(Eckhart Tolle)

 

Az ember, nem egy Test, aminek van lelke, hanem egy Lélek, aminek van teste.
A lélek nem passzív dolog, hanem egy aktív, pozitív erő lényünk központi magjában. Az a részünk, amely feltétel nélkül szeret és ítélet nélkül elfogad.

 

Az igazi célokat nem tudja az ember fogcsikorgatva és ökölbe szorított kézzel elérni, hanem csak nyitott kézzel. Éppoly kevéssé lehet a szelet megmarkolni, mint a nyugalmat ököllel átkarolni.
(Anselm Grün)

 

"Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember." (Szepes Mária)

 

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.

Szepes Mária

 

Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más." (Szepes Mária) 

 

                         Márai Sándor:A szeretetről...

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:
aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;
mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,
mint a szeretetet kifejezni.
A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek,
akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát
rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,
nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni;
ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet,
mint a fényben, vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp,
csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

(Márai Sándor)

 

                                           Szeretet csendje... 

 

Az enyhe szellőben, a csendben... Ott volt az Úr. Isten csendben, alig mozduló szellőben, a szellő susogásában jön. Nem zajban, nem kavargásban, nem hangos ünneplésben, hanem csendben. A csend az Ő hazája. S a lelki élet légköre is a csend, hiszen a lelki élet Istennel való, Isten jelenlétében folyó élet.  Ez a csend azonban nem külső valami, nem kívül van, hanem egészen belül... Olyan, mint egy titok, kívülről valami látszik, de a maga egészében belül van. A csend mozdulatlan valami, s az ember nyugtalan, mindig cselekedni akaró, mindig mozgó lény. Az ember szétszórt, izgatott, hangoskodó lény, hajlamos arra, hogy kifelé forduljon, hogy ami belül van, azt kidobja, észrevétlenül kiveti magát a csendből. De csend nélkül nincs belső élet! Isten megtalálása és a Vele való egyesülés minden hatékonysága elveszik, ha nem megfelelő légkörben, ha nem csendben fejlődik. Öröktől fogva a csendben beszél az Isten. A szeretet Isten törvénye, a csend az Ő légköre.  Isten minden tevékenységét csend öleli  körül. Isten a lelkekben végzett munkájához is megkívánja a csend törvényét bennünk! De vigyázzunk, mert szép a csend, és a lélek útja lehet, de ha a csend arra szolgál, hogy ne szólaljon meg benne odaadásom... akkor a csenddel mintha lefaragnám minden nemesebb képességemet, s megölném - lelki indítékkal - azt, ami bennem emberi! Ha tehát a csend csak külső, csak mechanikus valami, ha csak materiális némaság, akkor semmi köze a lélekhez! A külső csend hatalmas eszköze a lélek belső csendjének, de csak eszköze, s nem több! Isten belül szól a lélekhez. A belső csend a lélek összeszedettsége. Az összeszedettség, vagyis képességeink elvonása a teremtett dolgoktól, hogy Isten felé irányítsuk őket. Ez annyit jelent, hogy képességeink világában önmegtagadást végzünk, hogy a természetfölötti világába tereljük  őket: Isten megismerésére, szeretésére, szolgálatára, dicsérésére. A belső csend nem más, mint meghalni önmagunknak, hogy tudjunk élni Istennek. Úgy is mondhatjuk, hogy benne segítséget adunk Istennek, hogy jobban oda tudja adni magát nekünk. A csendet nem az okos és szép gondolatok adják a léleknek, hanem a lélek szabadsága, minden teremtettől való függetlensége, tiszta hite. Az igazi belső csend fölötte áll tudásnak és nem tudásnak, érzésnek és nem érzésnek, élvezésnek és nem élvezésnek. Minden fölé tud emelkedni, önmagáról elfeledkezik, a világról is elfeledkezik - csak Istenről nem feledkezik el. S Istenben megtaláljuk a csendet!  Ez a csend nem némaság! Csak a világ felé az. Egy másik irányban a csend éppen óriási tevékenységet, beszélgetést, társalgást, érintkezést jelent. Egy végtelenséget bontok ki önmagamból. A csend: a végtelenség önmagamban! Valaki él bennem! Isten, a legszentebb Szentháromság már nem valami elvont gondolat agyamban, hanem valóság. Nem eszme csupán, hanem Valaki! A lelkemben élő örök Titok! Valaki, Aki hív engem, Aki akar velem élni, Aki akarja, hogy találjam meg Vele a bensőséges kapcsolatot! - Itt van a lelki életnek, a benső életnek az igazi titka: az Isten bennem! - S a csend titka: beszélgetek Azzal, Aki bennem él!  „Az a beszéd, amelyet Isten a legjobban meghall: a szeretet csendje.”

 Szeretettel Csatári Krisztina

 

A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való - nem öncélú - hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallási hovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus erő irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával.

 

487721_615302231816488_1492805733_n.jpg

 "Minél régebb óta kísérem az embereket, annál egyértelműbbé válik számomra, hogy mindannyian lelkünk ugyanazon mintájától szenvedünk, a tökéletességre törekvés mintájától, és azon kényszer mintájától, hogy bizonyítanunk kell, s hogy másokkal összehasonlítsuk magunkat. A sivatagi atyák lelkisége utat mutat nekünk a belső szabadságba. Amely megengedi nekünk, hogy belenézzünk saját valóságunkba, anélkül, hogy állandóan értékeljük vagy megítéljük... Éppen egyre ridegebbé váló üzleti világunk kelt bennünk vágyakozást egy olyan lelkiség iránt, amely a belső szabadságba vezet bennünket, amely arra hív minket, hogy fedezzük fel magunkban a csend terét, amelybe nem léphet be ennek a világnak zaja. Mindannyian hordozzuk magunkban a hallgatás helyét. Ott szabadok vagyunk."

 

 Egyben vagyunk ,tanítók és tanulók ...

 Legnagyobb „tanítóm”amikor megismerkedtünk azt kérdezte tőlem, magányos vagy-vagy társtalan..?(elgondolkodtató kérdés)

Nagyon sok ember összekeveri a társtalanság állapotát a magányossággal, naponta találkozom ilyen emberekkel. Aki, önmagával békében és harmóniában él, elfogadja és szereti önmagát az soha nem magányos. Vagyok, Aki Vagyok, énképem, minden pozitív és negatív tulajdonságommal, szépségemmel és hibáimmal, de elfogadom magam és nem akarok más lenni, ha ezt elfogadom, összhangba kerülök saját önmagammal.. Társtalanság állapota szülhet egyfajta hiányérzetet, hiszen az embertársas lény, de ezt semmiképpen sem nevezném, magánynak. Sokan, hibákból-hibákba esnek, görcsös akarásuk révén.. Szenvednek, és nem tanulnak belőle… Virtuális kapcsolatok révén.. . megtestesítik mind azt amit szeretnének,felöltöztetik,saját ideáikkal,azt látják bele,az illetőbe,amit látni szeretnének.. Bele menekülnek, hozzájuk, méltatlan kapcsolatokba, menekülés önmaguk elől, az egyedüllét állapotából. Részesei lesznek egy szerepjátéknak, csak nem mindegy milyen karakterrel találkoznak és ők milyet öltenek magukra…vagy milyenbe kényszerítik őket . Ne,légy megalkuvó,ha nyitott vagy egy új kapcsolatra jönni fog,de soha ne menekülj bele,az igény valóságot szül, és minden az idejében érkezik hozzád.. 
Néha jótékony-hatású az egyedüllét, sok olyan dologra fordíthatod, ami később fejlődésedet szolgálhatja.. találd meg az utat a belső világodba,mi az, ami a lelkednek,békét és szeretet hozna,soha ne egy kívülállótól várd a megoldást.. Légy független személyiség, a döntéseidet, te hozd, meg és ne engedd, hogy külső tényezők befolyásoljanak, legyen önálló véleményed a dolgokról.

 Csatári Krisztina

 

 

 

MEGVAGYON ÍRVA… 


Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést: Ezek szerint minden, ami életünk során történik velünk előre meg van tervezve, meg van írva? IGEN, de nem úgy, ahogy az egyház állítja.
Hol van akkor az a bizonyos szabad akarat, amiről oly gyakran hallani? 
Az eleve elrendelés (predesztináció) egy olyan hittétel, amellyel az egyház, jó szokásához híven, a félelmet akarja generálni az emberekben. A mai kereszténynek nevezett egyház és több hitgyülekezet vallási nézete szerint az eleve elrendelés azt jelenti, hogy a cselekedetektől függetlenül minden embernek el van rendelve az, hogy üdvösség vagy kárhozat lesz a jussa. Ha ez így van, akkor az érintetteknek ideje lenne már elgondolkodni azon, hogy pl. a Biblia meghamisításáért és azért a sok torz tanításért, amivel évszázadok óta hülyítik az emberiséget, mi lesz a fizetsége a hazugságot hirdetőknek/tanítóknak!

A sorsunk valóban „meg van írva”, hiszen a lélek egy precízen megtervezett életfeladat teljesítése végett ölt testet a fizikai világban.   
Senki sem kényszeríti lelkiségünket arra, hogy leszülessen a földre, szabad akaratából teszi azért, hogy mindentudóvá váljon a tapasztalatok megszerzése által. 
Sokan azt gondolják, hogy a szabad akarat egyenlő azzal a szabadsággal, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeretne, és amire vágyik. 
Az igazi szabadság nem a minden tettre, szóra vagy érzésre vonatkozó megengedettséget jelenti, hanem a személyiségnek attól az alsó megnyilvánulásaitól való megszabadulását foglalja magába, ami a negatív gondolatok, érzések, emóciók és aljas tettek rezgéseinek összessége. 
Az igazán szabad ember a tudatlanságtól és félelemtől válik szabaddá. 
Az embernek adományozott szabad akarat tartalmazza a lehetséges újat, valaminek a kipróbálását és megindítását, valamint nem csak két dolog közötti választásának lehetőségét. A szabad akarat úgy értendő, hogy a lélek teremtői programjának megvalósítási módját a személyiség megválaszthatja a számára felajánlott lehetőségek közül. 
Bizonyára sokaknak ismerős az, amikor egy szituáció többször és többféleképpen felbukkan az életében. Ezek a nehéznek tűnő körülmények (problémák) csupán megoldásra váró FELADATOK, és mindaddig szembetalálkozunk velük inkarnációnk során, amíg megértésre és megoldásra nem kerülnek. 
Ha hajlandóak vagyunk önismeretet gyakorolni és mélyen magunkba nézünk, akkor rájövünk, hogy életünk nehéznek és fájdalmasnak tűnő pillanataiban nem érdemes igazságtalansággal vádolni a Végzetet, az Istent, s az Eget, mert a természet sem jutalmat, sem büntetést nem oszt csak a saját tetteink, érzéseink és gondolataink okozta eredményt kapjuk. 
„Ahogy a nagy könyvben meg van írva”, olyan pontosan és tökéletesen működik a világmindenség. 
Senki sem irányít bennünket, mi magunk alakítjuk sorsunkat. 
Aki a karma törvényeit megismeri és megérti, lelki rabláncok helyett szárnyakat kap, s az erős lélek a végtelen szabadság szférájába emelkedik. 
„Ki mint vet, úgy arat!” 
Sajnos napjainkban az emberek többsége lustasága és kapzsisága miatt, ott is aratni akar, ahol nem vetett, de ne feledjük, hogy a „sors” mindenkinek éppen annyit fizet, amennyit a munkája ér.  
Az életünk forgatókönyvét lelkünk „megírta” testet öltése előtt. Könyvünk kategóriájának jellege személyiségtudatunktól függ, ugyanis alkothatunk vígjáték, dráma, tragédia vagy akár horror témájú történetet is. Ízlés dolga, hogy ki, mit szeret olvasni…

 

 

 

Változás

"A változás idejét éled, tudatosságod egyre magasabb fokára lépsz. De ahhoz, hogy a következő lépcsőfokot is meglépd, hinned kell a szeretet erejében. Az előrejutás kulcsát pedig magadban kell meglelned, csak önmagad fénye világíthatja meg utadat. De nem vagy egyedül, Én itt vagyok Veled és segítek!

Szívedben egyre nagyobb késztetést érzel, hogy ledobd béklyóid és kiteljesedj Szeretetem
által. Hát ne állj ellen a hívásnak. Figyelj még jobban, hogy mit súg Neked a Szent Szív. Én folyamatosan jeleket küldök Feléd, de az ezekben rejlő üzeneteket Neked kell meghallanod. Légy figyelmes, ezek az üzenetek ott lehetnek mindenhol; lehet, hogy egy dal, vagy éppen egy film, vagy akár a következő telefonbeszélgetésed rejti magában az üzenetet, mely fejlődésed következő fokának kulcsa. Ne lankadjon figyelmed, légy egyre tudatosabb. Tudatosabb lelked és szíved rezgése által.

Ugyanakkor a változás természetes velejárója az elengedés. Ahhoz, hogy átéld a vágyott újat, el kell engedned eddigi életed rossz berögződésit. Engedd, hogy a régi minták helyét a fény váltsa fel. Hisz a születés, az elmúlás és az újraszületés egy természetes körforgás, melynek Te is a részese vagy. Sosem lehet késő a régi dolgok levedlése és a változásban való újjászületés. Ezt a változást pedig ünnepelni kell. Engedd, hogy a Szeretetem az újdonság erejével átjárjon és gyönyörködtessen.

Csatari Krisztina

 

 

545534_235068156610704_1925518696_n.jpg

 

 

 

                               Szabadnak lenni....?

 

A test síkján a szabadság annyi, mint oda utazni, ahová akarsz, biztonságban élni és szabadon kimondani azt, amit gondolsz.
 
De vajon tényleg ennyit jelentene a szabadság?! Nem hiszem. Az anyagi világ szabadsága nem hogy szabaddá tenne, inkább még mélyebb rabságba taszít. Az ilyen szabadság sosem fog boldoggá tenni... mindig hiányozni fog egy érzés, egy vágy. Nem más, mint hogy átérezd az Örökkévaló feltétlen szeretetét. Ezt az érzést sosem fogod tudni levetkőzni, eltemetheted magadban és mély tagadásba kezdhetsz, de megválni tőle sosem fogsz tudni, ez a Te lényed. A szeretet Te vagy maga! Ez az érzés Veled volt mikor megszülettél, és Veled lesz, mikor elhagyod e földi létet, mint egy örök kapcsolat Forrásoddal…
 
Ahogy mélyebbre hatolsz tudatodban, a szabadság eggyé válik ezzel az érzéssel. A szabadság benső ismerete annak: ki vagy és mivégből vagy itt e földi létben. E szabadság által kiegyensúlyozottnak, biztosnak, szeretettnek érzed magad. Mentesnek a félelem, a bűntudat, a düh és a féltékenység megrázkódtatásaitól. Ha szabaddá válsz, végre követed Örök Éned hívását, és nekiállsz a feladatnak, ami miatt idekerültél.
 
.   .   .
 
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk – korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük… de meg kell tanulnunk túllépni rajtuk. Hiába tűnhet első pillantásra ijesztőnek és ismeretlennek, ami ránk vár… ne dőljünk be az álcának! Nem más ez, mint egy letűnőben lévő világ utolsó próbálkozása, hogy eltérítsen… megakadályozzon, hogy visszataláljunk rég elveszett Valónkhoz. Hisz a korlátok túloldalán a szabadság vár…
 
A szabadságnak hatalmában áll felfedni az illúziókat, érzeteket, melyekről lehet sejtelmed sem volt, mégis rejtekük mögül irányítottak Téged. De ha az Örökkévaló szeretetét választod, megszabadulhatsz az érzelmi poggyásztól, mely oly régóta mázsás súlyként nehezedett szívedre. Egy poggyásztól, mely nem más, mint egy világ rögzült véleménye és ítélete mindarról, milyennek kellene lennie az életnek, vagy épp Neked... hogyan kéne viselkedned, milyen szabályok szerint kellene élned.
 
.   .   .
Töröld el a korlátokat, és legyél szabad! Hatalmadban áll és jogod van úgy változtatni az életeden, hogy több szabadságban legyen részed. Talán itt az ideje szünetet tartani, hogy átgondold a vágyaidat és a lehetőségeidet.
 
 A szabadulás kulcsa érzéseidben rejlik, hát igyekezz felszínre hozni elfojtott érzéseid… ezek jelentkezhetnek álmaidban, vagy mint pillanatnyi, hirtelen felvillanások elmédben, vagy esetleg jelen életed adott helyzete tükrözi vissza a rég keresett kulcsot. Nézz körül világodban! Jól érzed magad? Hogyan bánsz önmagaddal? Hogyan bánsz családoddal, barátaiddal, vagy éppen, hogyan viszonyulsz egy ismeretlenhez, ki elhalad melletted az utcán?... Próbáld meg mélyen átérezni fájdalmadat!... Mondd hol érzed?! Ha megijedsz, csak kérj Tőlem bátorságot, és megadatik, hiszen ahogy hajlandó vagy szembenézni fájdalmaddal szeretetem eláraszt Téged, és gyógyírt hoz megtört szíved, és tested fájdalmára. A fájdalom helyét szeretet és béke veszi át.
 
Ne félj, az Univerzum mindig támogatja a fejlődés, és a szabadság iránti vágyat. Merj szabad lenni, s lépéseidet az Univerzum energiái is támogatni fogják… s szabadságoddal Örök Énedet is megleled…
 
.   .   .
 
Azzal, hogy elmenekülsz egy számodra kellemetlen helyzet elől, nem nyersz semmit… a szabadság néha nem az, hogy elmegyünk, hanem, hogy maradunk és szembenézünk a helyzettel, melynek megoldása minket vár…
 
Csatári Krisztina

 

 Félelem...

 

 Jób 3/25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.

Amitől tartottam, amitől féltem az esett meg rajtam. Ezek után megengedhetjük-e magunknak azt, hogy féljünk? Nem!

Álmodunk, létezünk, érzékelünk, mint sokmás ember, fejlődünk, spirituálisan változik az egyéniségünk. Sorban nyílnak a dimenziók kapui,erőteljes energiák dolgoznak körülöttünk, mindkét oldal folyamatosan dolgozik. Embert,lelket próbáló időszak,a döntés nálunk van,miképpen tudjuk megtartani a hitünket,lelkünket,miközben sokunknak a létünk a tét. Jól tudjuk, a "sötétoldal" mindig könnyebbnek tűnik, de érdemes elgondolkodni hová is vezet..? Gondolatainkat, érzelmeinket, manipulálják, elementálokat hozunk létre, melyek eluralkodnak rajtunk, ha engedjük, félelmünkkel, bizonytalanságunkkal, kilátástalanságunkkal tápláljuk. Egy idő után átveszik a kommunikációnkat, cselekedeteinket, sugallataikkal irányítják a kapcsolatainkat, életünket. Befészkelődnek testünkbe-lelkünkbe, mint a fa törzsébe beköltöző szú, elemésztenek minket szép lassan. Nem engedve be a szeretetet, a fényt az életünkbe, szkeptikussá, pesszimistává, szeretetlenné, hitetlenné válhatunk. Elhitetik velünk, hogy az életünk azon részéért, amely sikertelen és keserűséggel van telve,csak is mások a hibásak,önvizsgálat nélkül,képesek vagyunk elhinni,így generálva bennünk a bosszút ,dühöt, irigységet mások iránt….felbontva, meggyengítve  az Isteni egységet az összetartozást. Gyenge  mivoltunkban az Egónk irányíthatja cselekedeteinket,egy személyes harcosokká válhatunk és elveszhetünk,ebben a „harcban”.Ne engedd át az irányítást,küzdj önmagadért és az „egységért”,tarts önvizsgálatot,nehéz mert ehhez le kell tudnod vetkőzni az Egódat,elismerni hibáidat,és ezáltal megbocsájtani másoknak,őszintén szeretettel!Az emberi lélek olyan mint egy kristály,milliónyi piciny részecskéből áll,törhetetlen mégis törékeny… Minden részecske,érzéseinket,tapasztalatainkat raktározza el,ezáltal rezgés szintje is változó. De mint minden kristályt, a lelkünket is tisztítgatni kell, megbocsájtás, elengedés, nemcsak mások iránt, önmagunk iránt is fontos, ezzel kezdődik minden! Szeretni önmagunkat elfogadni, helyzetünket, helyünket és fizikai testünket a világban, elérni egyfajta felemelkedést, talán ez a legnehezebb feladat! Változnak, a tanítások, inkább úgy fogalmaznék a tanítás nem így szólt, egyház tanítása vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, amivel nincs is probléma, viszont a lelkiismeret-furdalás az egy önmagunk és az egyház által keltett fals érzés. Igen bánjuk meg bűneinket, kérjük a feloldozást Isten Szentszíne előtt,kérjük az érintett felet bocsásson meg nekünk,az iránta elkövetett cselekedetünkért,és bocsássunk önmagunknak is,ha ezt őszintén szívből-szeretetből tesszük,és elengedjük utána ez az igazi bűnbocsánat! Egy cselekedetért nem kell ostorozni magunkat életünk végéig,ha őszintén megbánjuk,és az érzést szeretettel magunkhoz ölelve elengedjük,megbocsájtást nyerünk .  Amint Jézus megbocsájtott Mária Magdolnának,úgy bocsájt meg nekünk is ha őszintén,alázattal,szeretettel tesszük. Mindenkiben ott van a fény,mindenki feladattal született,az üzenet bele van kódolva a géneinkbe,egyre többen ébredünk,ébredezünk. Terelgetnek minket,mutatják az utat,figyelmeztetéseket kapunk,először finoman,felhívják a figyelmünket küldetésünkre,de sokunkat csak egy lelki-testi trauma térit vissza a helyes útra. A változás sokszor drasztikus következményekkel  jár,lelki-testi fájdalmat néha már nehezen tudjuk elviselni,sok esetben,anyagi változáson is átmegyünk elveszítünk mindenünket,legalábbis azt gondoljuk/tuk,hogy az volt a legfontosabb az életünkben. Később ráébredünk ,ami velünk történt egyfajta megváltás,megtisztulás a múlttól ,nehéz  újra építeni életünket,szenvedünk,lesznek akik elbuknak,és lesznek akik megértik ezt az értékrend váltást. A szeret minősége is  megváltozott ,ami most körül vesz minket Feltétel nélküli szeretetnek hívjuk,egyesek számára ismeretlen ez az érzés tartózkodnak tőle és nem tudják befogadni,mások lelke viszont megnyílik ,fénylik ,miközben a szeretet eme formája átöleli.

 

 

Csatári Krisztina

 

 

Az Elmúlt időkben,erőteljes energiák vesznek körül minket,szembesítenek a múlt történéseivel.

Leltárt készítünk eddigi életünkről,kapcsolatainkról,tetteinkről,döntéseinkről,és mind ezt újra

éljük a lelkünkben ,rámutatva hibáinkra,gyarlóságunkra. Sebzett madárként fekszünk a földön,

próbálgatjuk törött szárnyainkat, szárnyalnánk ,de valami visszaránt,mennénk előre, de a múlt fogva tart. A történések misztikuma, hogy csak a negatív érzéseinket éljük újra, tanulnunk kell a  tapasztalásainkból,meg kell tudnunk bocsájtani,el kell tudnunk engedni a múlt történéseit. Új hajnalra ébredünk,megváltozott a rezgés körülöttünk,amit régen helyes döntésnek gondoltunk ma már helytelennek érezzük,viselkedési formánk megváltozott  vannak akik elfogadják vannak akik  visszautasítják. Teljesen más értékrendet állítunk fel ,más embereket vonzunk be az életünkbe.Hosszantartó kapcsolatok szakadnak meg,lehet ez baráti vagy párkapcsolat,már nem „szolgálják”fejlődésünket,más utat választottunk. Akik elfogadják az új idők változását és elszakadnak a materiális síkról és összhangba tudják hozni a magasabb dimenziókkal,nagy változáson mennek keresztül.

Mindent amit az eddigi életünkben nem tanultunk meg,most szembeállítják velünk,kinek mi a feladata,aszerint kapja a „próbatételeket”.

Nagy igazság „ne ítélj,mert megítéltetsz”,mit jelent megbocsájtani,feltétel nélkül szeretni,mit jelent jó értelemben vett „alázat”,valamivel-valakivel kapcsolatban,”feláldozni magad „valaki ,vagy egy nemes ügy érdekében,levetkőzni az emberi gyarlóságot.

Értékrend amiben éltünk,csak az anyagi és a földi javak birtoklásáról szólt,közben elfelejtettük az igazi értékeket megbecsülni. Szenvedéseink árán tudjuk megtalálni az igazi értékeket,semmit nem adnak ingyen,az univerzum tanít és ha kell kegyetlenül szembesít hiányosságunkkal. Tapasztalásaink által képesek vagyunk változni,de vannak olyan lelkek ,emberek akiknek kevés a figyelmeztetés,lelki terheink fizikális testünkben manifesztálódnak betegség formájában itt a földön.(egyszerű példa erre,szinte minden betegség lelki eredetű)Sokan talán azt gondolják távol áll a racionalitástól,mert lélek harmóniája kevés az anyagi síkon való érvényesüléshez,megélhetéshez… Forrong Európa és a gazdásági válság  világ méretű,emberek millióinak az élete vált/válik bizonytalanná az évek során,de elgondolkodtunk már azon kik okozták a világban ezt a kreált ,manipulatív válságot?Kik befolyásolják életünket és mi sodródunk az árral és küzdünk a megélhetésünkért,közben átalakulunk,figyelmünket energiánkat lekötik a mindennapi problémáink. A világ ,a média ,bankok,szenny fogságában élünk,erkölcstelenség,manipuláció,szeretetlenség határozza meg mindennapjainkat. Elvesztettük hitünket reményünket,fásultság,tehetetlenség,irigység vette át a helyét a szeretetnek. Elfordultunk az univerzumtól,Istenünktől. Emberi gyarlóságunkban,elfejtettük,hogy egy valakihez mindig fordulhatunk,Ő  mindig megbocsájt nekünk,hitet,reményt ad a mindennapokhoz,hiszen Hit és szeretet nélkül nem lehet élni. Amikor a lelkedben szeretet van,hit és remény,amikor képes vagy a történéseket másképpen értelmezni,még ha sorban érnek a negatív hatások és történések akkor is. Fordítani kell az életeden/tünkön,a küzdelem keserves ,de ha az érzéseid és a gondolataid negatívak akkor érvénybe lép a vonzás törvénye,hasonló-hasonlót vonz be,kvantum fizika törvényei  működnek, gondolatainkkal  megteremtjük a történéseket. Gyermeket kell nevelnünk,családot fenntartani  és léteznünk,ezzel tisztában van mindenki a fent és a lent is,de a legnagyobb nyomorúságunkban sem szabad elfelejtenünk a legnagyobb lelki táplálék a szeretet…az emberiség problémájának a megoldására egyetlen megoldás van a szemlélet,értékrend váltás,és a Szeretet!

Csatári Krisztina  (2012.11.12)

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 2
Heti: 31
Havi: 105
Össz.: 137 342

Látogatottság növelés
Oldal: Gondolatok
"Lélektől-léleknek " - © 2008 - 2024 - holdlanya.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »